Magamról – hitvallás

Magamról

Sokáig kerestem az utam, az életemben ugyanúgy, mint a munkámban.

Már egyetem alatt elkezdhettem egy gyermekjóléti szolgálatnál dolgozni, folyamatos szupervízió (tapasztalt pszichológussal folytatott konzultáció) mellett. Rengeteg nehéz sorsot ismertem meg és kísértem az ott töltött évek alatt. A viszontagságok ellenére egy-egy felcsillanó szempár, röpke, önfeledt pillanat, apróbb és olykor döbbenetes léptékű változás/fejlődés, ill. nem utolsó sorban a kollégáimmal való közvetlen kapcsolat meghatározóvá és értékessé tette ezt a tapasztalatban rendkívül gazdag időszakot. Leginkább gyermekekkel foglalkoztam, de mivel a gyermek az esetek döntő többségében a tünethordozó, így, ahol meg lehetett oldani, ott a szülőket is jobban bevontuk, az általános gondozási terv betartatásán felül.
Ezzel párhuzamosan a magánéletben is elkezdhettem megtapasztalni az összecsiszolódás, egymásra hangolódás, együttélés izgalmas pillanatait. Az akkori Társam mellett és által nőttem fel teljességgel, életem minden területén. Rengeteget kaptam és tanultam. Magamról, az ÉLésről (szemben a létezéssel), és nem utolsó sorban a jól működő párkapcsolat eléréséhez és megtartásához szükséges finom, apró részletekről. Leírhatatlanul sok hálát érzek Iránta. Mellette jelentkeztem majd vágtam bele a párkapcsolati coachingba, mert akkor úgy éreztem, a párkapcsolat lesz a fő irányom.
Ahogy az igazi megélést, élettel áramlást, úgy a fizikai sík visszavonhatatlan határait/korlátait is Általa kellett megtapasztalnom egy váratlan baleset miatt, aminek következtében elveszítettem Őt. Már együtt terveztük a jövőt, így az életem szó szerint kettétört.
Rengeteg támogatást kaptam barátoktól, kollégáktól, családtagoktól, és nem tagadom, hiszen emberből van minden pszichológus is, a szupervízión is jó darabig a gyászom állt a központban.
A talpra állásom során rendkívül sokat tapasztaltam, változtam, az élethez való hozzáállásom alapjaiban alakult át. Az addigi értékrendem megmaradt, de a sorrend gyökerestől módosult.

Magamról -hitvallás

Az igazi utam

Ekkora két óvodában dolgoztam és ugyanúgy magán úton fogadtam párkapcsolati nehézségekkel küzdőket. Rengeteg élettörténetbe nyerhettem betekintést, és maximális lendülettel is dolgoztam a kapcsolatokért, azonban két dologra kellett újra emlékeztetnem magam. Az egyik, hogy a pszichológus/terapeuta/segítő oldala kevés. Akinél az elakadás, a probléma, annak ugyanúgy felelősséget, nyitottságot kell vállalnia a változásért, továbblépésért, másképp az eredmény sem lehet számottevő.
A másik, hogy lehet kezelni a legtöbb párkapcsolat működési nehézségeit a felszínen, de a hozzám fordulók döntő többségének mérhetetlenül nagy és alapvető hiányosságai voltak az önmagukra tekintés (önismeret) területén, amivel szembesülni viszont nem igazán szerettek volna, pedig az együtt élésük megkönnyítésének igazi megoldása önmagukon keresztül vezetett volna.
Mindeközben a gyermekekkel a kapcsolatom folyamatosan mélyült, a hatékonyság, a haladás egyre nagyobb szárnyra kapott.
Elindultam a gyermekdráma, a közös mese-, és metaforaalkotás bámulatosan hatékony, és felnőtt-gyermek számára egyaránt élvezetes útján. Addig is szerettem a kicsikkel való munkát, ám egyre inkább azt vettem észre, hogy sokkal jobban is várom a velük való üléseket, mint egy újabb felnőtt, párkapcsolati konzultációt.
Így nem sokkal később, a gyermekek körében megélt, gyarapodó eredmények fényében beláttam: biztosan rengetegen tudnak segíteni párkapcsolatok helyrehozatalában, de nekem a gyermekek megsegítése, támogatása az az út, amiben lelki alkatomból adódóan ki tudok teljesedni, azaz az igazi.