Önismeret – önértékelés

Önismeret – önértékelés

Önismeret

Noha néhány esetben valóban elég volt egy konzultáció, mert egy jól irányzott kérdéssel a hozzám forduló számára a megoldás már ott is lebegett szemei előtt, a tapasztalat azt mutatja, hogy az esetek jelentős részénél egy hosszabb út megtétele tud hathatós változással lenni az egyének életében. Mindez abból adódik, hogy a problémák döntő többségénél az önértékelés irreálisan alacsony mivolta okozza a megrekedést, aminek gyökere általában nagyon mély és masszívan rögzült. Épp emiatt az önértékelésben előrehaladás nem egy séta-ügető terep a mindennapok mezején, azonban az eredmény is messze több és szerteágazóbb lehetőséget kínál életünk eddigi minőségének megtapasztalásán és a mind ez idáig elénk táruló lehetőségeken felül.

Rengeteg kliensnél tapasztalom, hogy nagyszabású, ám távolról sem elrugaszkodott tervei, vágyai, ötletei vannak, amiket el tudnának érni, azonban eddigi tapasztalataik révén („sosem támogattak/vettek komolyan”, „mindig megkérdőjeleztek/degradáltak”) nem mernek nekivágni, mivel nekik „úgysem sikerülne”. Képtelenek bízni magukban, komolyan venni magukat.

Arról nem beszélve, hogy emiatt hányan rekednek meg/ragadnak bele egy rossz párkapcsolatba, hiszen „kinek kellenék?” vagy maradnak egy kizsákmányoló munkahelyen, és sehol sem mernek kiállni magukért.
Nem árulok zsákbamacskát, nem hiszem, hogy a kellő önértékelés eléréséhez van egy titkos recept. Vannak nagyon jó technikák, azonban általános, mindenkivel csodatévő szerrel – aminek köszönhetően x alkalom után biztosan elérjük a mindig is bennünk lévő, azonban külső nyomás-lelki alkat miatt bőszen elnyomott önbecsülésünket -, még nem találkoztam.
És elnézve hány pszichológus/coach dolgozik és mégis mennyi az önmagát megkérdőjelező egyén, ezt nem saját hiányosságomnak tudom be. Inkább annak, hogy ha nem csak felszínes, ideig-óráig tartó változást szeretnénk, és „csak” magabiztosabbak lenni (mert önértékelésünk egy sokkal alapvetőbb forrásunk), hanem valóban életminőséget, hozzáállást átalakítani és a „bízom magamban, tisztában vagyok a képességeimmel és az igényeimmel” valós megélését elérni, ahhoz nagyon mélyre kell ásni.
Pillanatokra mindenkiben egy-egy érzés, gondolat szintjén megmutatkozik mindez a mindennapokban, azonban megfelelni vágyásunk, eddig megszokott felvett szerepünk miatt hamar visszaküldjük oda, ahonnan jött. Messziről, messzire.

Ez a munka mindenkinél más mennyiségű időt, módszert igényel, hiszen mindenki mást tapasztalt eddigi élete során, máshonnan indult. Pont ezért, amióta jobban rálátok az emberek működésére, kifejezetten önértékeléssel kapcsolatos tréninget nem hirdetek. Ennek is, mint mindennek, az alapja az önismeret. Ha ebbe az irányba elindulunk, idővel az önértékelés ösvénye is feltűnik és hozzákapcsolódik ehhez az utazáshoz.

Miért önismeret?

Mert gyakran tapasztalom, kortól, nemtől függetlenül, hogy egy felvett szerep-életet játszunk és élünk. Törekszünk megfelelni mások igényeinek, hogy biztosan elfogadjanak, szeressenek. Én nem azok közé tartozom, akik minden felmerülő problémát, elakadást a nehéz gyermekkorból eredeztetnek, de az önértékelés kérdésében ez az esetek döntő többségében elkerülhetetlen. (A „nehéz” gyakran nem fizikai, inkább lelki-érzelmi nélkülözést jelent.) Akkor tudunk valós önbecsülésre szert tenni, ha igazi énünkkel éljük a mindennapokat. Így először az álarc, maszk én levétele szükséges, ami az önismerettel lehetséges, mikor fokozatosan, őszintén szembe nézünk önmagunkkal.

Az önismeret egy végtelenül gazdag és szerteágazó szelete az életnek.

Minden alkalom újat ad hozzánk, ha mi is valóban nyitottak vagyunk.

Ezért részeredmények már egy-egy ülés során is tapasztalhatók, mivel az új felismerések bemozdíthatják eddig szunnyadó önértékelésünk egy-egy darabkáját.
A gyakran mélyen rögzült sémák miatt önmagukban e törmelékek kevesek az átütő változáshoz. Azonban képesek lehetnek elmozdítani minket aktuális helyzetünkből, állapotunkból.

Így mindenki előtt ott a lehetőség, hogy egy-egy ülés elteltét követően eldöntse, mennyit szeretne e téren fejlődni. Mi az, aminek elérésével már elégedett.