AMIBEN SEGÍTEK

Mindannyiunk életében van olyan pont, amikor nem találjuk a kiutat. Hiába beszélünk barátokkal, családtagokkal, csak az alagútban forgolódunk és ugyanolyan messzi marad nemhogy a fény, hanem a vége is.

Felnőttként, nőként/férfiként, szülőként, önálló élet előtt álló „gyermek”-ként, munkavállalóként számos szerepben és helyzetben állunk helyt a mindennapok során. Teljesen érthető, ha néha azt érezzük, kicsúszott lábunk alól a talaj.

ÉLETVEZETÉS

Mindenki érezte már úgy, hogy egy probléma kellős közepén áll, hogy elakadt, hogy egy helyben toporog vagy mindig visszatér egy nem megoldott, pusztán kikerült dilemma az életébe. Sokunkban született is már kellő alkalommal elhatározás, hogy „Most akkor is megoldom”.

Gyakran zárul sikerrel egy ilyen döntés és az általa ösztönzött cselekvés, mégis olykor mélysége révén maradéktalanul nem vagyunk képesek megoldani. Ilyen esetekben nyújthat segítséget a pszichológiai konzultáció, ahol felszínre kerülhetnek azok a problémák, melyekben nem tudunk továbbhaladni a mindennapok során. Felnőttként, nőként/férfiként, társként, szülőként, gyermekként, munkavállalóként számos szerepben és helyzetben állunk helyt a mindennapok során. Lehet, hogy a megoldás néhány kérdés során elérhetővé válik, mint például a mindennapok átstruktúrálása vagy saját, valódi határaink megtalálása és megtartása; máskor egy hosszasabb, mélyebb fejlődést lehetővé tevő önmagunkhoz, elveinkhez való közelebb kerülés adja meg a választ.

Szándékosan kerültem az életvezetési tanácsadás meghatározást, mert nem az a feladatom, hogy kívülről, az én eszköztáramból adjak egy megoldást a kliens által elém tárt, jelenleg elakadással nehezített helyzetre. Mindenkiben ott rejlik a válasz, csak a belefáradás, kétségbeesés, a problémák száma, súlya vagy intenzív érzelmi töltete miatt nem mindig vagyunk képesek egyet hátra lépni és onnan rátekinteni, mintegy kívülállóként a jelen helyzetre.  Arról nem is beszélve, hogy a készen kapott megoldás egyfelől nem biztos, hogy a mi erőforrásainkat legjobban kiaknázó alternatíva, illetve ha nem kell energiát fektetnünk megszerzésébe, hajlamosabbak vagyunk nem is a tőlünk telhető maximális motivációval véghez vinni, amely ezáltal a későbbiekben akár újra vissza is köszönhet.

Az ülések alkalmával a jelen helyzet feltérképezését követően, a probléma helyett a cél megfogalmazására majd pedig elérésére összpontosítunk. E folyamatban mondhatni, hogy inkább egyfajta coaching szemlélet érvényesül. Nem törekszünk mély lelki tartalmak felszínre hozatalára, ezáltal rövidülhet a kívánt állapot eléréséhez szükséges alkalmak száma.

GYERMEKNEVELÉS

Felvegyem mindig vagy ne vegyem?
Mit csináljak amikor hisztizik?
Mennyire és miben szóljak rá?
Testvérféltékenységgel mit kezdjek?
Ott hagyjam ebéd után is az oviban, ha otthon a kistesó?
Hogyan tudom segíteni a felelés előtti izgulásának csökkentésében?
Az egyik könyv ezt írja a másik azt, a barátnőm pedig egy harmadikat mond. Melyikben bízzak?
És még folytathatnánk a sort, igaz?

A gyermeknevelés életünk talán legnagyobb megmérettetése, ám az is biztos, hogy a legértékesebb, a legtöbb felbecsülhetetlen jutalommal járó is.

Érthető, ha emiatt igyekszünk a legjobbak lenni. Hiszen ott van egy csöpp kis kiszolgáltatott, magatehetetlen jövevény, akit mindenhogyan el kell látni. Természetesen, hozza ő már fogantatásától kezdve személyisége bizonyos vonásait, azonban mi is alakítjuk, formáljuk a világról és a magáról alkotott képet.

Ám az állandó tökéletességre törekvés fárasztó és megterhelő a kétségek, az ellentmondó tanácsok, az energia-, és figyelemmegosztás igénye (hiszen nemcsak anyák, de társak is vagyunk és a ház tisztán tartásáról akkor még nem is beszéltünk) mellett.

Néha azt érezzük, hogy nem bírjuk, hogy kevesek vagyunk, hogy másnak ez mennyire könnyű, csak nekünk nem megy. Jó hír (bár annak a másiknak, akiről azt hisszük, hogy neki nincsenek gondjai kevéssé örömteli 🙂 ), nincs tökéletes szülő.

A szülő is ember, érzésekkel, emlékekkel, meghatározott teherbírással. Csak neki a dackorszak kezelése megy könnyebben, másnak a bilire szoktatás.
Az általában 1-2 alkalmas neveléssel kapcsolatos konzultáción nem csak azt lehet megtanulni, hogyan tekintsünk külső szemlélőként kérdésünkre/problémánkra, így értve meg önmagunkat és a másikat (gyermekünk, társunk) is egyre könnyebben, miközben ezáltal a más perspektíva által juthatunk immár mindenki számára megfelelő megoldásra. Gyakran arra is találhatunk “kiskapukat”, hogyan szakítsunk magunkra is időt, hogy több örömünk lehessen az anyaság, vagy nőiességünk megélésében.

PÁRKAPCSOLATI COACHING

Kényelem, lustaság, túl sok probléma, értékek nem megfelelő rangsorolása. Az ok mindegy. Elfogadjuk, megszokjuk, beletörődünk, hogy nem olyan mint az elején, de legalább van, kényelmes. Biztonságot ad. Lehet hogy állóvíz és nem tölt, de ezt ismerjük, nincs vele gond, nem kell többlet energia ráfordítás. Így viszont süllyedünk/süppedünk bele a kanapéba, a sorozatokba, a barátnős/haveros programokba, pedig az elején, mikor tele voltunk lendülettel, kíváncsisággal, impulzivitással, még motivációt, örömöt, energiát, önfeledtséget kaptunk. Lelkesedtünk. Érte, a kapcsolatunkért, az új ötletekért, tervekért, programokért. Akarva akaratlanul fejlődtünk. Éltünk. Jelen voltunk. Megéltük. A pillanatot, a csók, az ölelés adta emelkedett pulzust, a boldogság érzetet, a szárnyalást.

Aztán mi lett?

Készpénznek vettük. Vagy jött egy új, kiskirályt játszó főnök. Vagy rengeteg lett a munka. Vagy kirúgtak. Vagy mindez egymás után. Tornyosultak a hétköznapi problémák, belemerültünk, és nem vettük észre a Legfontosabbat.
Hiszen úgyis megérti, mindenkinek vannak nehéz napjai. Napjai, hetei, hónapjai igen.

Azonban ha állandósulnak az otthonon túli problémák, emellett újak is jönnek, és a fókusz átcsúszik egy hétköznapi-problémaelhárító nézőpontba, az könnyen vezet elhidegüléshez. Mert ezzel kéz a kézben jár a kommunikáció, az érzelmek megosztásának hiánya. Van, hogy az egyik félnél jelentkezik több megoldásra váró út, amibe belefeledkezik, van, hogy mindkét félnél, így a napi rutin, a nehézségek inkább szétválasztják, mintsem összekovácsolják a kapcsolatot.

Akiknek a problémák ellenére sikerül harmonikus kapcsolatot fenntartani, nem születtek zseninek (mindannyian legalább is biztosan nem  ), egyszerűen akár szülői mintának köszönhetően, akár jobb önmagukra tekintési képességük által felismerték, hogy a kapcsolatért tenni kell, gondoskodást, ápolást igényel. Arról hosszasan nem is beszélve, hogy egy ilyen, kellő figyelmet szentelt kapcsolatban élve teljesebb, gazdagabb, harmonikusabb életet tudhat magáénak az ember.

Ha nem az egyik fél számára szükséges önismereti utat biztosítani, hanem valóban a kapcsolat szorul renoválásra, legyen szó eltávolodásról, visszatérő konfliktusokról, felhalmozott sérelmekről, eltérő értékrendből adódó vitákról, a közös pont a kommunikáció hiánya. Hogy minőségbeli, mennyiségbeli vagy mindkettő terén, az a felektől függ. Ilyenkor a helyzeteket, konfliktusokat, esetleges játszmákat kívülről szemlélő segítség kérdésekkel, objektív visszajelzéssel és összegzéssel juttat el minket mind párunk, mind önmagunk és a kapcsolatunk mélyebb megértéséhez, ezáltal a probléma megoldásához.

Hogyan épülnek fel a páros ülések?

Először külön-külön találkozom a felekkel, mert számos esetben már itt kiderül, hogy egyikőjüknek néhány egyéni konzultációra van szüksége ahhoz, hogy valóban hatékonyan tudjon részt venni a páros coaching folyamatban. Ezt követően általában kéthetente (maximum 3 hetente) találkozunk egy 60-90 perces ülés során. A pár otthonra is kap házi játékot (ahogy egy oktatóm elnevezte, kerülve a házi feladat sok esetben nem túl kellemes gyermekkori asszociációját), mely a dolgos hétköznapokba is könnyen beültethető és ami tölt, energiával, lendülettel lát el a mindennapokban.

Milyen elakadásokkal tudunk együtt dolgozni?

– eltávolodás
(mikor a felek úgy érzik kezdenek elhidegülni egymástól, kapcsolatuk egyre jobban ellaposodik, rutinszerűvé válik, hiányoznak a régi meghitt, figyelemmel teli pillanatok)

– felhalmozódott, ki nem mondott sérelmek

– elfejlődés
(mikor az egyik fél egy új terület felé nyit, új érdeklődési köre és társasága lesz, míg a másik fél nem tart ebben vele; ezáltal változnak, többnyire korlátozódnak a közös értékek, programlehetőségek)

– megrekedés
(mikor úgy érzik, stagnál a kapcsolatuk, megakadtak egy szinten, a kitűzött célok egyre messzebbre kerülnek vagy átalakultak és még homályosak)

– visszatérő,
„forgatókönyv szerinti” veszekedések vagy egyre több a vita és kevesebb a kompromisszum, a megértés esetleg egy fontos kérdésben nem tudnak megállapodni

– eltérő elvekből és értékrendből adódó konfliktusok
egy-egy életterület kapcsán (pénzbeosztás, gyermeknevelés, közös családi programok gyakorisága, anyós/após szerepének, „hatáskörének” eltérő megközelítése)

PÁRKAPCSOLATI COACHING EGYÉNILEG

Egyéni megkeresések a legtöbbször olyan párkapcsolatokból adódnak, amelyben az egyik fél érzi, hogy megrekedtek, kezdenek eltávolodni, amin szeretne változtatni, azonban párja nem látja (vagy nem szeretné érzékelni) az elakadásokat. E konzultációk általában néhány alkalmasak.

Céljuk, hogy a motiváltabb, változtatásra elszánt fél új ismeretekkel, tudással gazdagodjon kapcsolata dinamikája és feladatai terén. A megszerzett tudást pedig a már említett „házi játék”-ként megossza párjával, hogy az új ismereteknek ő is a birtokába juthasson. Ha a pár otthon maradt tagja kevéssé nyitott, akkor sem kell csüggedni, mivel ha az elszántabb fél felfedezi az elakadásokat, hiányokat, és igyekszik változtatni rajtuk, az idővel hatással lesz az egész kapcsolatra is.

Ritkán, azonban előfordul, hogy ez a hatás különválást eredményez, mert a lelkesebb fél idővel belátja, hogy párja nem mozdítható ki a megszokott kerékvágásból, nem tud/hajlandó változni, fejlődni, lépést felvenni vagy tartani. Ilyenkor ennek kommunikálásával még mindig kibillenthető az elkényelmesedett tag, ha tudatosul benne, hogy mivel jár a jelen állapothoz való ragaszkodása. Azonban vannak esetek, melyekben be kell látnia a feleknek, hogy közös útjuk, egy párként lezárult.

Néhány esetben a konzultációt kérő a kapcsolatában érzi a bizonytalanságot, mélyebbre ásva azonban kiderül, hogy önmagát nem ismeri igazán, és ez, ami táptalaja aggályainak, melyeket párjára vagy kapcsolatára vetít ki. Ennek az elakadásnak a kezelési útja párkapcsolatban általában hosszabb, viszont mélyebb változás is érhető el vele.

A közismert önismeret szóval lehetne legegyszerűbben megfogalmazni e konzultációk célját.
Azonban éppen szerteágazó jelentése miatt én az Énjártasság koncepciót szoktam erre használni. Jártasságot szerzek magamban, a reakcióim felismerésében, megértésében és ha szükségét érzem, módosításában.

Minél jártasabb vagyok magamban, e folyamatok annál automatikusabbak lesznek.
Így segítve a mindennapi helyzetek egyre magasabb szintű kezelését, megoldását. És jelen esetben annak egyre rutinszerűbb tudatosítását, hogy valóban a kapcsolatban (Párkapcsolatban) érzek valamilyen problémát, vagy inkább velem, az érzéseimmel, a jelenlegi állapotommal van összefüggésben a negatív megélésem, amivel foglalkoznom kell.

SZAKÍTÁS UTÁN

A szakítás, válás ugyanolyan érzelmi mélységekbe lökheti az embert, mint a gyász.

Ha nem éreztük előszelét, a veszteséget, fájdalmat még nehezebb elviselni. Feldolgozásának meghatározott szakaszai vannak, melyeken ahhoz, hogy fel tudjunk állni, ki rövidebb, ki hosszabb időt hagyva magának, végig kell haladnunk.

Baráti kapcsolatok:

A különválásból adódóan szűnhetnek meg baráti kapcsolatok, akik ha közös barátok voltak, és nem tudják kezelni a helyzetet, lehet, hogy választanak a felek között és nem mellénk állnak.
Vagy ekkor realizálódik, hogy a volt partnerünkért mennyi kapcsolatot apasztottunk el, így nem „csak” a szakítás miatti egyedüllét érzéssel, hanem a támogató baráti közeg hiányával is egyszerre szembesülünk és küzdünk.
Önbizalmunk, nőiességünk/férfiasságunk, az önmagunkba vetett hitünk megtépázódhat. 

Jövőkép:

Összeomolhat a jövő képünk, értelmetlenné válhat, akár a teljes közös múlttal együtt is. Haragot, dühöt, máskor ürességet, széthasadást érezünk. Olykor nem is tudjuk azonosítani ami bennünk van, csak azt érezzük, hogy elönt.

Ki segít?

Szerencsés esetben, ha barátokra a fentebbiek miatt nem is számíthatunk, a család is tud segítő, megtartó erő lenni. Azonban van, hogy „az idő a megoldás, majd lesz másik” tanácsokon és néhány gyengédebb hátba veregetésen túl másra nem számíthatunk tőlük. Gyakran annyira szerettük a másikat, hogy hiába maradtak mellettünk a barátainkhiába támogat a család, mégis roppant elveszettnek érezzük magunkat, a fájdalmunkat pedig elviselhetetlennek.

Ilyenkor nyújthat segítséget egy külső szem, aki elfogadó, teret hagyó légkörben segít megtalálni azt az irányt, melyen lépésről lépésre, megélve és nem átugorva az érzéseinket, egyre jobban megerősödve képesek vagyunk folytatni az utunk.

ÚJRAKEZDÉS

Mind a szakítás, mind az újrakezdés esetében fontos lépcsőfok önmagunk megerősítése, önmagunk tisztán látása. A szakításnál ez a záró, társkeresésnél ez a kezdő momentum. Amit egyöntetűen tapasztalok férfi és női klienseim zöménél az az, hogy gyakran az új pár találásának mozgató rugója az egyedülléttől való félelem, nem annak valódi igénye, hogy egy szinten, függésmentesen megoszthassa az életét egy másik egyénnel.

Én nem osztom az „egyedül nem vagyok egész, csakis egy párral lehetek az” nézetet.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a másikat maradéktalanul, annyira amennyire szinte elképzelni sem lehet. Ez pusztán azt jelenti, hogy nélküle is képesek vagyunk jól érezni magunkat, helyt állni.

Természetesen hiányozhat ilyenkor is, de fontos, hogy azt érezzük, hogy egymagunkban is kiegyensúlyozottak vagyunk, meg tudjuk oldani a szembejövő problémákat. Hiszen mi lesz, ha bármilyen okból szétválnak útjaink? Azzal még úgy is gyakran kilátástalannak tűnő és nehéz a megbirkózás, ha önmagunkat már képesek voltunk egységben érezni. Hát, még ha minden érzést, biztonságot, támaszt a párunkhoz kötöttünk…. Röviden úgy lehetne megfogalmazni, én önmagamban is egy egységet alkotok, egy párral teljesebb lesz az életem.

Van, akinek az újrakezdés előtt önmaga egész-élményét kell megtalálni, van, aki ezt elérve az eddigi kapcsolatainak buktatóit, saját szerepét benne (hiszen mindig kettőn múlik, legfeljebb arányaiban térnek el a felek ballépései) szeretné megérteni, hogy egy következő kapcsolatban idejében felismerje és tudatosabban tudjon cselekedni.

Bárhogyan is legyen, egy-egy alkalom során élethelyzeteink, reakcióink új megvilágításba kerülhetnek, hogy a korábbiaktól eltérő szemlélettel tekinthessünk rá önmagunkra, elakadásainkra.

GYERMEKEKNEK

Gyermekekkel történő foglalkozás megkezdése előtt a szülővel/szülőkkel találkozunk. Itt a gyermek eddigi életútját, az őt (is) érintő jelentősebb eseményeket, körülményeket vesszük sorra és részletesen átbeszéljük az elakadást és ismérveit. Emellett gyakran tippekkel, javaslatokkal gazdagabban zárul e konzultáció, amik otthoni életbe léptetése gördülékenyebbé teheti a probléma megoldását.
Néhány esetben a gyermekkel megkezdett foglalkozások mellett folyamatosan és szorosan szükséges a szülőkkel is együtt dolgozni, többször konzultálni, ám legtöbbször a jelentősebb változások ill. a folyamat végén szokott ismét sor kerülni minderre.

Az alkalmak 45-60 percesek. Játékos, élménygazdag, képzeletvilágukat megmozgató eszközök, módszerek (rajz, festés, gyurma, bábuk, mesék, homok, társasjáték) által
a nehezebb témák, érzések is – számukra – észrevétlenül kerülhetnek felszínre és indulhatnak el a feldolgozás útján.

A 4-10 éveseknek szóló foglalkozások az alábbi elakadásoknál nyújthatnak segítséget:
~ beszoktatási ill. beilleszkedési nehézségek

~ otthoni, óvodai vagy iskolai viselkedési nehézségek (pl.: szorongás, agresszió)

~ különböző eredetű (sötétségtől, póktól, stb.) félelmek

~ váratlan vagy épp várt (pl. testvérszületés, halál) családi életesemény

~ családi élet válsága (pl. válás), ami érinti a gyermeket is

~ iskolaérettségi dilemma esetén

Menü