ÉRTED. Érted?

Megszületünk. Érzékelünk. Tapasztalunk. „Jelen” vagyunk.

Megszületünk. Érzékelünk.
Tapasztalunk. „Jelen” vagyunk.

Cseperedünk. Kíváncsiak leszünk. Cselekszünk. Kipróbálunk. Határokat feszegetünk. Hol elfogadhatóan, hol elítélhetően. Mert Gyerekek vagyunk. Mert felfedezni szeretnénk. De sok esetben emiatt megkérdőjeleződünk. Értékességünkben. „Jó”-ságunkban. Szerethetőségünkben. És utána mi is megkérdőjelezünk. Másokat. Leginkább pedig Önmagunkat. Bizalmatlanok és bizonytalanok leszünk.
Hogy a felnőttek miért így reagálnak szárnypróbálgatásainkra? Mert nincs türelmük…. mert elfelejtették milyen gyereknek lenni…. mert velük is hasonlóan bántak. És ahelyett, hogy felnőttként visszatekintve átértékelték volna a kapott mintákat, elveket, folytatták az eddigi családi „hagyományokat”. Beépítették, magukba szívták, tovább adták. Ennyi. És akkor okoljuk egy életen át őket mindenért?

Kényelmes lehetőségnek ígérkező kiút lenne a mindennapi megpróbáltatások útvesztőinek, kudarcainak és jelenleg félresiklottként érzett életünk magyarázatának, tény. Takarózhatunk azzal, hogy amiatt nem jutunk előrébb, nem látjuk a kiutat, mert áldozatuk vagyunk, hiszen nem szerettek, testvérünkért rajongtak míg mi csak „voltunk”, nem támogattak, bántottak akár verbálisan akár fizikailag. És ezért nem tudunk kijutni beragadásainkból, kételkedünk magunkban, képességeinkben. Csakhogy az életnek megvan az a rendje, hogy amivel dolgunk van, az visszatér. Más-más köntösben, de ha homokba dugjuk a fejünket, egyre nagyobb megmérettetés formájában. Mert egyik élet sem hiábavaló. Mindnek van célja, értelme.  Hogy tapasztaljunk, át-, és megéljük a pillanatot, érezzünk, érzékeljünk, fejlődjünk. Nem mindenkinek kell ezrek életét megmenteni, jobbá tenni. Ha jellemben, kitartásban, reális önértékelésben képesek vagyunk változni, már rengeteget léptünk előre. Ki-ki a maga lehetőségeihez, korához, szintjéhez, és mindig önmagához mérten. Mindez alapjául az önismeret szolgál. És annál szabadabbak vagyunk, minél inkább igazi, társadalmi elvárások tömkelegéhez igazodó álarc nélkül, valódi önmagunkkal éljük életünk. Ebben az esetben élünk, és nem csak létezünk.

Ennek elérésében lehet segítség egy külső szem, aki kívülről tekint rá elakadásaidra, helyzetedre. Aki ott van Veled. Melletted. ÉRTED. Aki elfogad. Aki kérdez. Összefoglal. Elgondolkodtat. Aki segít. Hogy Te magad gyere rá a megoldásra. Hiszen ez a Te életed. A Számodra tökéletes válasz mélyen már Benned van, így csak Te adhatod meg Magadnak. Legyél bármilyen kicsi vagy nagy. Érted?  😉

Ha igen, itt a helyed! 

Várlak szeretettel: Kőrösy Sára, pszichológus

MAGAMRÓL

Egy szerencsés „véletlennek” köszönhetően már az egyetem éveiben elkezdhettem egy gyermekjóléti szolgálatnál dolgozni, folyamatos szupervízió (tapasztalt pszichológussal folytatott konzultáció) mellett. Rengeteg nehéz sorsot ismertem meg és kísértem az ott töltött évek alatt. A viszontagságok ellenére egy-egy felcsillanó szempár, röpke, önfeledt pillanat, apróbb és olykor döbbenetes léptékű változás/fejlődés, ill. nem utolsó sorban a kollégáimmal való közvetlen kapcsolat meghatározóvá és értékessé tette ezt a tapasztalatban rendkívül gazdag időszakot. Leginkább gyermekekkel foglalkoztam, de mivel a gyermek az esetek döntő többségében a tünethordozó, így, ahol meg lehetett oldani, ott a szülőket is jobban bevontuk, az általános gondozási terv betartatásán felül. A mesterképzés befejeztével belekóstoltam az óvoda, az iskola és a HR világába, mely szerteágazó ismeretet nyújtott a világról, az emberekről és működésükről.
Ezzel egy időben a magánéletben is elkezdhettem megtapasztalni az összecsiszolódás, egymásra hangolódás, együttélés izgalmas pillanatait. Az akkori Társam mellett és által nőttem fel teljességgel, életem minden területén. Rengeteget kaptam és tanultam. Magamról, az ÉLésről (szemben a létezéssel), és nem utolsó sorban a jól működő párkapcsolat eléréséhez és megtartásához szükséges finom, apró részletekről. Leírhatatlanul sok hálát érzek Iránta. Mellette jelentkeztem majd vágtam bele a párkapcsolati coachingba és sajátítottam el az NLP hathatós eszköztárát.
Ahogy az igazi megélést, élettel áramlást, úgy a fizikai sík visszavonhatatlan határait is Általa kellett megtapasztalnom egy váratlan baleset révén, aminek következtében elveszítettem Őt. Már együtt terveztük a jövőt, így az életem szó szerint kettétört.
Rengeteg támogatást kaptam barátoktól, kollégáktól, családtagoktól, és nem tagadom, hiszen emberből van minden pszichológus is, a szupervízión is jó darabig a gyászom állt a központban.
A talpra állásom során rendkívül sokat tapasztaltam, változtam, az élethez való hozzáállásom alapjaiban alakult át. Azóta több ösvényen indultam el a pszichológia gazdag tárházán belül, mivel bár leírhatatlanul szerettem a párkapcsolati coachingot, sokáig a történtek után nagyon fájó volt látni, hogyan képes két ember (aki valaha egy pillanatot sem tudott elképzelni a másik nélkül) néha elképesztő módon bántani egymást. Így egy kis időre szünetet adva magamnak, folytatva az állami keretek közti gyermekekkel való munkám, magánpraxisban az életvezetési elakadásokkal küzdők támogatásában teljesedtem ki. Mára, feldolgozva a történteket, ismét eltökélten dolgozom párkapcsolati nehézségek felszámolásánál is.
Az élet áramlatával együtt haladva, logoterapeuta szupervizorommal, Varga Margittal történő konzultációk ill. Salinger Richárd képzései (Omyno Akadémia) egy teljesebb, komplexebb világnézetet alakítottak ki bennem, ami rengeteget segít a kliensekre történő ráhangolódásban is.
Megközelítésben a transzperszonális irányzat áll hozzám a legközelebb.

HITVALLÁS

A legtöbb segítőnek van egy terület az életében, amire jobban fókuszál, amit hivatása központjának érez. Nálam ez a Valódi önmagunkra találás. Dolgoztam óvodásokkal, kamasz falcolókkal (akik durva, fájdalmat és maradandó sérüléseket okozva bántalmazzák magukat „feszültségoldás” címen) és felnőttekkel is az elmúlt 8 év alatt. Mindig is törekedtem arra, hogy (képességeiket figyelembe véve) a valódi, saját értékeiket fedezzük fel bennük, kihozzuk ami bennük rejlik, miközben egyre közelebb kerülnek igazi önmagukhoz.
Gyakran már kisgyermekkortól elkezdjük halmozni a negatív elveket, hiedelmeket, beállítódásokat magunkról és a világról. Szülői, nevelői minta, korholások, szállóigék, mind hozzájárulnak adottságaink, képességeink, szerethetőségünk megkérdőjelezéséhez, ill. egy irreális, ráadásul nem is vonzó világnézethez. („Milyen szófogadatlan/figyelmetlen vagy!”, „Erre sem vagy képes, hogy megjegyezd?”, „Keress egy olyan anyát, aki ezt képes elviselni!”, „Aki gazdag, lopva szerezte a pénzét”, „Ebben a világban nem lehet boldogulni”…. )
Nem célom a szülőkre, nevelőkre hárítani a hozzám fordulók problémáit, elakadásait, hiszen mindenkinek megvan a maga élettörténete, és nem hiába viselkedtek, oldottak meg ők sem egy-egy helyzetet régebben, úgy, ahogy. Gyakran a háttérben az áll, hogy velük is hasonlóan bántak, ugyanazok a nézetek repkedtek a fejük felett, egy-egy vasárnapi ebédnél vagy az óvodában.

És ez csak az érem egyik oldala. Ahogy nyitunk a világ felé, egyre több hatás, tapasztalás ér minket, és egy-egy negatív élményt gyakran olyan mélyen vagyunk képesek elraktározni, hogy ahelyett, hogy jól elzárva feltennénk az „ez most nem sikerült, majd legközelebb” polcra, inkább kiterjesztjük. Azaz általánosítjuk magunkra nézve, és így korlátozó hiedelemként tornyosítjuk magunk elé – az előző több tucat, már gondosan felhalmozott adottságainkkal kapcsolatos kétely mögé. Rengeteg olyan felnőttel találkoztam, akikben hatalmas kiaknázatlan lehetőség rejlett, azonban annyira azonosultak a külső hatásokkal és/vagy vontak le messzemenő következtetéseket egy kellemetlen történésre alapozva, hogy alig ismerték igazi önmagukat: alig látták valós értékeiket, alig képviselték valóban saját gondolataikat a világról.  Így önértékelésük is távol állt az ideálistól, ami kihatott a legtöbb életterületükre, ha nem az összesre.

Azaz: visszük-visszük a szülők, családtagok, tanárok, és saját régebbi énünk meggyőződését, meglátását, elvárásait és gyakran nem állunk meg, hogy belegondoljunk: ez akkor (abban a pillanatban) lehet, hogy szükséges/hasznos/létjogosult volt, de most; számomra; valóban, igazán az én hitem, gondolatom tükrözi önmagamról, az értékeimről, a világképemről? Tudok is vele azonosulni vagy csak automatikusan magamba ültettem és élem e szerint az életem azóta is?
Ez egy rendkívül izgalmas és hasznos témakör. Azért szeretem, és amiatt törekszem belecsempészni még egy konkrét dilemmával kapcsolatos rövid coaching folyamat esetén is, akár csak egy kérdéssel, gyakorlattal, gondolatébresztőként, mert hatalmas elmozdulásokat képes elindítani a felismerés, hogy újragondolhatom önmagam, az értékrendem, beállítódásaim, sőt, akár az egész életem.
Azt is szeretem benne, hogy rengeteg technika áll hozzá rendelkezésre, amiknek jó részét idővel a hozzám fordulók egyedül is tudnak alkalmazni. Így egy kellő batyuval a vállukon, kedvük, idejük szerint maguk is folytathatják ezt a sosem véget érő, ám annál érdekesebb, lenyűgözőbb és gyakran roppant mód szórakoztató utat.

SZEREPLÉSEK

2016.04.02.

Karc fm: Otthon- A gyermekkori agresszióról (háttere, tippek a kezeléséhez)

2016.02.28.

Karc fm: Otthon- A hiszti hatékony kezelési módszerei

2016.02. 21.

Karc fm: Otthon- Beszélgetés az iskola érettségről

VÉGZETTSÉG

Károli Gáspár Református Egyetem

pszichológia BA szak

Szegedi Tudományegyetem

pszichológia MA szak:
Tanácsadás és iskolapszichológia szakirány

TANFOLYAMOK, TOVÁBBKÉPZÉSEK

  • NLP (Neuro-lingvisztikus programozás)
  • Hipnocoach
  • Ericksoni hipnózis
  • Párkapcsolati coach
  • Életmód-, és táplálkozás tanácsadó
  • Családi és párkapcsolati mediátor
  • Az Elme forradalma
  • Művészetterápiás önismereti csoport vezetése
  • Metaforaíró tanfolyam
  • A csecsemő/kisdedkori funkcionális zavarok eredete és gyógyítási lehetőségei a perinatális tudomány és a szülő/csecsemő pszichoterápia fényében
  • Csoportos individuálpszichológiai szakmai gyermekterápia (Gyermekpszichodráma)
  • CBT egyéni és csoportos tanfolyam: Gyermekkori depresszió és szorongás kognitív-viselkedésterápiája
  • „Sokkal jobb rossz gyereknek lenni, mint buta gyereknek”- magatartás és viselkedészavarok kezelése
  • Tanulástechnika
  • Stress release I-II.
Menü