Kezdőoldal

Valamikor, réges-régen, mikor a tó még csak apró tócsaként szendergett a milliónyi homokszemcse lepte földeken és a dombok is alig kandikáltak ki egy-egy megtermettebb, fehér pöttyös, kalapját jól fejére húzó gomba mögül, a meseszép hétszínvirágokkal tarkított erdő rejtekén élt egy apró süni. Ez a kis süni nemrégiben látta meg a napvilágot, így nagyon kíváncsi volt az őt körülölelő környezetre. És önmagára is. Eleinte nem sok borsot tört szerettei orra alá e vágyával, hiszen alig bírt mozdulni.

Ám, ahogy cseperedett, és egyre ügyesebben és fürgébben tudta használni mancsait, ráadásul megismerkedett a sünbölcsiben, majd oviban és iskolában más süngyerekekkel is; gyakran viselkedett úgy, ami családjának és a többi erdei lakónak sem volt ínyére.

Így bizonyos határvonal(ak) meghúzása vált szükségessé, ami több esetben nózijára koppintással járt. Bár szavakkal történt mindez, ám lelkére vette a kicsi süni, aki mindenáron védekezni akart. Máskor mintha nem beszéltek volna egy nyelvet a szülei és ő, ami a gonosz Durcásság mumusnak kedvezett roppant mód. A nagymama szerint csak túlontúl érzékeny lélekkel született, mint az apukája is, aki nagyon hasonlóan viselkedett korábban.

Bárhogyan is volt, a kicsi süni növekedésével elkezdte tüskéit harmatos és ropogós cseresznyék gyűjtésen túl hol támadásra, hol pedig mindig kéznél, azaz mancsnál lévő rejtekhelyéül használni, és amennyire csak lehet, összekucorodni.
Aggódtak érte szerettei, hiszen nem akartak neki rosszat, azonban nem tudták, mitévők legyenek. Ezért keresték fel a közelben élő margaréta-levélbogarat, aki több kis süninek segített (gyakran szüleik közreműködésével) tüskéik és mancsaik mindannyiuk számára kedvező használatát elsajátítani.

A kicsi sünivel többször beszélgetett, játszott a margaréta-levélbogár. Hol rajzolgattak a homokba, hol apró szirmokból alkottak remekművet, hol meggymagokból építettek meseszép várakat és még számtalan izgalmas dolgot csináltak együtt.

Kisvártatva a pici süni egyre ügyesebb és felszabadultabb lett. Rálelt arra az útra, ahol és ahogy meg tud birkózni érzelmeivel. Még sok állt előtte, azonban a margaréta-bogár már nem kellett, hogy néha vállára szállva segítse őt, hiszen megerősödött annyira, hogy saját maga és környezete segítségével megbirkózzon az elé táruló új kalandokkal.
A szülei még mindig nem értették, hogy játékkal, mesével hogyan lehet többet elérni, mint amit otthon ők is adnak csemetéjüknek. Így egyszer az apuka meg is kérdezte a margaréta-bogarat.

Nos-, felelte a bogár- a válasz roppant egyszerű:
Egy külső szem, aki kívülről tekint rá elakadásaidra, helyzetedre, sokat segíthet, mert egészében lát Téged és azt, ami körülölel. Mikor együtt vagytok, teljességgel ott van Veled. Melletted. ÉRTED.  Rád hangolódik. Megért. Azt és úgy mondja, amire Neked szükséged van. Ahhoz, hogy Te magad gyere rá a megoldásra.  Hiszen a Számodra tökéletes választ, legyél bármily kicsi vagy nagy, csak Te adhatod meg Önmagadnak. Érted? 😉

Ha igen, itt a helyed! 

Várlak szeretettel: Kőrösy Sára, pszichológus

Kőrösy Sára, pszichológus